Ha osztrák foci 2008-ban, akkor Ivanschitz. Újság, videójáték, interjú, minden. Az egyetlen piacképesnek tekintett futballista, aki innen nézve egyáltalán nem meggyőző. Vagy csak nem látom rendesen? Bizonytalan játékosportré.
Kezdjük azzal, hogy elég nehéz úgy írni egy válogatott legmeghatározóbb játákosáról, hogy csak néhányszor láttam játszani. A többiekről azért nagy rizikó nélkül lehet írni úgy, hogy legfeljebb egy meccsüket néztem meg, amihez sokat hozzáolvastam a helyi lapokból, meg az internetről.
Itt azonban mégis a lokális Gera Zoltánról van szó, akiért egy ország lelkesedik. Én viszont nem, hiába láttam a legtöbbször az osztrák játékosok közül. Láttam már a Rapidban, a Red Bull Salzburgban és a válogatottban is többször, mégsem győzött meg. Az az érzésem, hogy ott aztán tényleg nagy a baj, ahol egy ilyen középpályással kell eladni a focit. Meg különben is, már a neve is idegesítő, a melírozott hajáról nem is beszélve.
Eddig a szubjektív megközelítés, mert itt és most fontos volt szétválasztani. Fura lett volna egy gyalázkodásokkal teli portré, de ezeket szükséges volt leszögezni.
Pedig a 25 éves Ivanschitz közel kell álljon a magyar szívekhez, mert Burgenlandban született és nőtt fel. Baumgartenben, ahol focizni is kezdett és ahonnan ifistaként került a Rapid Wienbe. Ekkor még a középpálya szélén focizott. Már 16 évesen bemutatkozott az élvonalban, első szezonjában egy meccs jutott, a következőben a 2000/2001-esben meg már 14.
Alig két évvel később, 2003 márciusában már a válogatottban is bevetették. Hans Krankl nem pöcsölt sokáig, Ivanschitz negyedik meccsén már csapatkapitányként lépett pályára. A 3-2-es vereség alkalmával a középpályás megszerezte első gólját is. „Andi megtestesíti az új futballgenerációt, amire Ausztriának szüksége van. Nem látom, hogy miért kellene másnak a kapitánynak lennie” – indokolt Krankl. Sokan nem értettek egyet a döntésével, többek között utódja, Hicke is. Aztán mégis hagyta nála a csékászalagot, mert jól tette a dolgát.
Ivanschitz szervezőjátékossá nőtte ki magát, aki a technikai tudásával, a pályán való látásával és a szabadrúgásaival, szögleteivel hívta fel magára elsősorban a figyelmet.
Azonban 2003-as bemutatkozása után nem volt töretlen a fejlődése. Ezt leginkább 2006 januári döntése okozta, amit a Rapiddal elért bajnoki cím és a BL-csoportkörbe jutás, 147 meccs és kilenc gól után hozott meg. Bécsből az újgazdag salzburgi klubba, a Red Bullba igazolt. Ezt nem bocsátotta meg neki Ausztria legelszántabb szurkolótábora.
Ráadásul Trappattoni alig játszatta a még akkor is csak 22 éves középpályást. Ivanschitz azonban most azt mondja, nem érzi haszontalannak a salzburgi félévet, mert megtapasztalta, milyen érzés ellenszélben lenni. Nem csoda, hogy azon a nyáron kölcsön is adták a Panathinaikoszba, ahol újra magára talált.
A nehézségeiről sokat elmond a kapitány véleménye: „Pozitív változást látok nála, a személyisége terén is. Jó a bal lába, lát a pályán és ő maga is gólveszélyes. A kapitányunkról nem vagyok hajlandó vitát nyitni.”
Hickersberger azt mondta, a biztonság kedvéért, ha Ivanschitzmegsérülne, akkor jó ha ott van a bő keretben a megaöreg Ivica Vastic. Aztán a horvát-osztrák az Eb-csapatba is bekerült. Azért azt nem hisszük, hogy csak a kispadozna a derék Ivo.
