Az osztrák-német mérkőzés előtt kicsit érdemes megnézni, a két örök ellenfél hogyan bírt eddig egymással. Persze szubjektíven, az osztrák vereségeket elhallgatjuk, csak a győzelmekről szólunk.
Persze a totális részrehajlás előtt rögzítsük a száraz tényt: az eddigi 34 meccsen húsz német, nyolc osztrák győzelem hat döntetlent játszottak. A fölény egyértelmű, nem így kezdődött azonban a párosítás.
Az első meccsre a németek alig tudtak kiállni, így 1908-ban, Bécsben nem is lehetett más a vége, mint 3-2-es hazai siker. Németországnak az első döntetlenre tizenhárom, a győzelemre tizennégy évet kellett várnia. Becsúszott egy újabb német győzelem, majd a kor világklasszisai, a Wunderteam (felhívták rá a figyelmemet, hogy Magyarországon Wundermannschaftként illik rá hivatkozni) két óriási sikere következett. A többek között Sindelaarral, Hugo Meisllel, Karl Sestával felálló együttes éppen az 1931-es, berlini 6-0 után kapta a csodacsapat nevet. Utána négy hónappal még egy 5-0 is következett, Bécsben, aztán a háborúig csak a 34-es vébén találkozott a két csapat (3-2-es német győzelemmel).
Hivatalosan így volt, nem hivatalosan viszont lejátszották az osztrák focitörténet egyik legfontosabb meccsét. 1938 májusában, néhány héttel az Anschluss után Bécsben rendeztek válogatott meccset a két ország között. Az osztrák szövetség már előtte döntött a feloszlatásáról, egy nappal korábban pedig a FIFA-ból is kilépett. A náci propaganda által „baráti újraegyesítésnek” nevezett és a Németországhoz való csatlakozásról döntő népszavazás kampányeseményeként szánt meccs így nem volt hivatalos. Sindelaarék 2-0-ra nyertek és a mítoszok közé került az osztrák válogatott háború végéig utolsó találkozója. Az ellenállás szimbóluma lett a győzelem, igaz, az osztrák játékosok közül később többen is hasznot húztak a náci uralomból.
