Vienna calling

Az osztrák válogatott kapitánya fura ember. Például van humora és ért a lélektani hadviseléshez is.

A hatvanéves Hickersbergernek járó litánia helyett az idő szűkössége miatt most ez egy gyors méltatás lesz. Sok időt ne pazaruljunk a pályafutására, játékosként részese volt a cordobai csodának, edzőként meg kivitte a válogatottat a 90-es vébére. Utána következett az osztrák foci súlyos mélypontja, a svédországi Landskronában 1-0 a Feröer-szigetektől. Utána Közel-Kelet, majd Rapid és aztán a válogatott.

Többet Hicke személyiségéről. Kifejezetten tartózkodó a kispadon, nem hajlandó se nagyon örülni, se nagyon bánkódni. Nyilatkozataiban azonban barátságosabb, tegezi az újságírókat és meglepő fordulatokra képes. Az az egyik, hogy a sajtótájékoztatókon azzal viccel, hogy ugyanabban a városban született, mint Ausztria aktuális közelennsége, az amstetteni rém Josef Fritzl. "Josef vagyok Amstettenből" - hivatkozik magára a kapitány.

Az legalább ilyen meglepő volt, hogy napokkal az Eb rajtja előtt nyíltan arról nyilatkozott, hogy fegyelmi gondok vannak a csapatában, valaki elkésett az egyik közös alkalomról. Hickersberger továbbment, mert egy héttel később beismerte, blöffölt. "Azt csak úgy mondtam" - árulta el egy interjúban.

A németek elleni meccs előtt a pszichológiai hadviselésben alkotott szépet. Azt mondta, nem jó piszkálni az alvó oroszlánt és a megbántott német büszkeségen nem kell nekik tovább rontani provokációval. Például arra kérte a szurkolókat, a német himnuszt ne fütyüljék ki, tiszteljék őket, meg az osztrák Haydnt, aki a zenéjét szerezte. Finom