Először nyert idén az osztrák válogatott, épp az Európa-bajnokság kezdete előtt egy héttel. Az ellenfélválasztásnál az önbizalom-növelés lehetett a szempont, mert Málta várt az Eb egyik házigazdájára. A vége 5-1 lett. Ott voltunk a helyszínen.

Ivica Vastic, Ivica Vastic! – ordítják több ezren a lelátón. A horvátnak született osztrák integet a kispadról, majd visszaül. Jön a válasz: Ivica Vastic, Ivica Vastic!

Ausztria 2-0-ra vezet Málta ellen az Európa-bajnokság előtti utolsó felkészülési meccsén. A gólöröm már elmúlt, a hullámzás is megvolt, és még csak az első félidőben járunk, kell valami új szórakozás. A keddi, Ghana elleni mérkőzéshez hasonlóan ezt is Grazban játsszák, így nem véletlen, hogy éppen a Sturm egykori sztárját éltetik. Kedd óta Vastic az Eb-csapat egyik tagja. Annak ellenére, hogy majdnem 38 éves, és három éve nem szerepelt a válogatottban.

A támadó-irányító hetekkel ezelőtti berángatása a bő keretbe, majd mostani beválasztása jól érzékelteti, mi történik az osztrákoknál. A lokális Várhidi Péter, vagyis Josef Hickersberger szövetségi kapitány két éve próbálkozott összerakni fiatalokból egy értelmes csapatot, majd amikor eljött a nagy nap, a biztonság kedvéért beválogatta a Linzben sokadszor megújult Vasticot. Érthető, hiszen a rendező jogán Eb-résztvevő osztrák válogatott az elmúlt időben csak elvétve tudott meccset nyerni.

A nem Eb-helyszín Grazban lelkesek a szurkolók, láthatóan nem zavarja őket a válogatott hervasztó teljesítménye. A zsúfolt stadionkörnyékre beszorul a sok ember egy órával a meccs előtt. Hullámzik a piros-fehér-piros tömeg, a kezekben kék dobozos helyi sör, Puntigamer. A szokásos póló, sapka, mez felhozatalból én a sálakat ellenőrzöm: 15 euróért – 3600 forint – lehet kötöttet kapni. Nem hivatalosan van akciós is, harmadannyiért, a cordobai csodát hirdeti, a németek elleni, harminc évvel ezelőtti 3-2-es vébégyőzelmet.

Bent kicsit visszafogottabbnak tűnik a tömeg, szektortól függetlenül mezek, sálak mindenkin, zászlók a kézben. Mögöttem hárman nem osztrák mezben, hanem a máltai Valletta FC dresszében feszítenek. Nem a szigetről jöttek, hanem Bécsből, és a Málta-fanatikus Alexander rángatta le ide barátait. Ő sem az ország focijáért lelkesedik, csak sokat járt ott. Arra azért ügyeltek, hogy két piros mez közé jusson egy fehér.

A szurkolás, akárcsak általában a válogatott meccseken, nem túl változatos, még a kapu mögötti tábor is csak két-három rigmusig jut. De az legalább nem a nálunk megszokott „Vesszen Trianon!” Az „Immer wieder Österreich” a sláger, a „Magyarország éjjáó” dallamára előadva. Van, aki inkább táblával biztat: egy hat-nyolc éves kislányokból és apukából álló csapat egyik tagja lelkesen tartja a magasba a táblát, hogy neki szerezzen gólt Ausztria.

Az elején sikerül teljesíteni a kívánságot: negyedóra alatt lőnek kettőt a hazaiak. Ami meglepőbb, hogy az eddig megszokottal ellentétben látványosan jól működik a csatársor. A portugál Bragában játszó Roland Linz mindenhová odaér, mindenhonnan hajlandó lőni, éktársa, a rapidos Erwin „Jimmy” Hoffer meg agilis és hatékony. A külsőre kicsit Wayne Rooneyt idéző utóbbi gólt is rúgat a 26 évesen is csak 17-nek tűnő előbbivel. Ez volt a második, mert a védekező középpályás és éppen ötvenedszer válogatott Rene Aufhauser fejesével már megnyitotta a gólok sorát. Az szögletből esett, amelyet meg épp a csapatkapitány, Andreas Ivanschitz adott be jobbról.

A középpályás egyébként nagy talány: szürkének, visszafogottnak tűnik, de a szöglet mellett a második félidőben összehozott még egy tizenegyest is. Ezt aztán Linz rúgta be lazán a bal alsó sarokba. Így növelte az Eb-re kijelölt válogatott csatársor góljainak számát hétről kilencre, majd Martin Harnik a legvégén szerezte az osztrák Eb-keret támadóinak tizedik találatát. Mármint összesen, nem idén. Ha arról van szó, miben kellene mindenképp javulnia Ausztriának, a gólszerzés van az első helyen.

A csapatnak talán a két oldala volt a leginkább rendben, és itt most nem németes hangzású nevek jönnek. A középpálya jobb oldalán a mindössze másodszor válogatott, Bécsben született Ümit Korkmaz Málta ellen is beigazolta, sikeres tavasza a Rapidnál igazolta a beválogatását. A két hátsó védő közül az egész csapat talán legmeggyőzőbb tagja, a sokat felfutó Ronald Gercaliu Tiranában született, majd ifiként került Ausztriába.

A harmadik a mi fiunk, az egyetlen magyar résztvevő, Garics György, vagy itt inkább Gyuri Garics. A második gól előtt az ő felfutásából indult a gólpasszt adó Hoffer. A Rapidhoz még gyerekként került jobb oldali védő most Nápolyban játszik. Volt abban valami különös báj, hogy ha hátul volt dolga, akkor az alacsony és kellemetlen Michael Mifsuddal gyűlt meg többször is a baja, aki 2006-ban olyan látványosan alázta meg a magyar válogatottat.

Az osztrákoknál általában a védelem szokott rendben lenni, mondjuk ennek ellentmond az idén négy meccsen kapott kilenc gól. Hátul hiába játszik a middlesbrough-i Emanuel Pogatetz, a moszkvai Martin Stranzl, a máltaiak is megkeverték őket néhányszor, Mifsud pedig lesgyanús helyzetből szépíteni is tudott a szünet előtt.

Az osztrákok lőttek öt gólt, többet, mint az előző három meccsen összesen, a második félidőben a kissé unatkozó szurkolók már fütyültek. Ekkor érkezett a követelt Vastic és lendületet hozott. Nehezen tudták tartani, a tizenegyes előtt ő adott labdát Ivanschitznak, és lőtt egy gólt is. Mi ez, ha nem kritika? Hogy júniusban is Vasticnak kell-e megmentenie a csapatot, egyelőre kiszámíthatatlan.